Sean Connery,

az Oscar-díjas skót színész

[forrás - wikipedia.org]

Sir Thomas Sean Connery (Edinburgh, 1930. augusztus 25. – Nassau, 2020. október 31.) Oscar-díjas skót színész. Connery kis szerepeket játszott különböző tv- és mozifilmekben, mielőtt megkapta volna azt a szerepet, amivel üstökösként felívelő színészi pályafutása elkezdődött. Egy alacsony költségvetésű brit film, a Dr. No elindította a filmtörténet egyik leghosszabb sorozatát.
Connery James Bondként szerepelt az Oroszországból szeretettel, a Goldfinger, a Tűzgolyó, a Csak kétszer élsz, a Gyémántok az örökkévalóságnak és a nem hivatalos Soha ne mondd, hogy soha című epizódokban.

Thomas Sean Connery a skóciai Edinburgh-ban született egy szegény munkáscsalád gyermekeként. Apja teherautósofőr, édesanyja pedig takarítónő volt.
A család anyagi helyzete miatt félbe kellett szakítania az általános iskolát, hogy dolgozhasson. Segédmunkásként, életmentőként és aktmodellként vállalt munkát, majd csatlakozott a Királyi Haditengerészethez, ahonnan azonban gyomorfekélye miatt leszerelték.
Fiatalkora óta aktívan sportolt: az 1950-es Mr. Universe versenyen szülőhazája színeiben bronzérmet nyert, és amikor a South Pacific című musicalben megkapta első színpadi szerepét, még profi labdarúgóként képzelte el jövőjét.
Később azonban, amikor meghívást kapott a Manchester United ificsapatába, már viszonylagos színházi tapasztalattal a háta mögött mondott nemet az ajánlatra.
Ettől kezdve minden szabadidejét a könyvtárakban és a színházak környékén töltötte, és egyre jelentősebb szerepekben tűnt fel. Az 1950-es évek közepén kapta első televíziós szerepeit, majd az MGM-mel írt alá szerződést és több filmben (Hell Drivers, Tigris akció, Az időzár) epizódszerepekben tűnt fel. Első jelentősebb alakítását a Lana Turner főszereplésével készült (Another Time, Another Place) (1958) című filmben kapta.

Connery jókedvűen lubickolt a mellékszerepekben, azonban 1962-ben nagyot fordult a sorsa, mivel sok neves színész közül őt választották Ian Fleming nevezetes figurájának, James Bondnak a megformálására, a Dr. No (1962) című filmben. Connery hihetetlenül nagy nemzetközi sikert aratott a 007-es szerepében, s majd egy évtizeden át a nézők őt azonosították az ügynök figurájával. Az következő években további öt alkalommal öltötte magára James Bond fekete öltönyét: Oroszországból szeretettel (1963), Goldfinger (1964), Tűzgolyó (1965), Csak kétszer élsz (1967), Gyémántok az örökkévalóságnak (1971). A színész azonban egy idő után megunta a világhírt hozó imázsát, és ki akart törni a sablonok keretei közül, ezért különféle műfajú filmekben vállalt szerepet, melyek közül talán a legkiemelkedőbb a Sidney Lumet által rendezett A domb (1965) című filmdráma, amely Ray Rigby azonos című, nagy sikert arató könyvének történetét dolgozza fel.
Az 1970-es évek

A hetvenes évek eleje viszonylag csendesen telt el a színész számára, ez alól csak az utolsó James Bond- filmje a kivétel, majd három évvel később ígéretes szerepben, a Gyilkosság az Orient expresszen (1974) című Agatha Christie-krimi filmadaptációjában volt látható. Ezután a Zardoz című sci-fi következett, majd egy évre rá Michael Caine partnereként tűnt fel az Aki király akart lenni (1975) című kalandfilmben. 1976-ban a Robin és Marien című, a középkorban játszódó romantikus filmben és a kor színészsztárjait felvonultató, A híd túl messze van című háborús eposzban láttatta magát a vásznon. Az évtized végén A nagy vonatrablás (1979) című krimivel folytatta sikersorozatát, majd a Meteorral (1979) a katasztrófafilmek műfajába tett kitérőt.
Az 1980-as évek
Aki legyőzte Al Caponét (Untouchables): Charles Martin Smith, Kevin Costner, Sean Connery, Andy García

Az öregedés magával hozta a karakterszerepeket is, melyekben Connery szintén otthon érezte magát. 1981-ben Peter Hyams Gyilkos bolygó című filmjében játszott főszerepet, majd korábbi kijelentése ellenére, miszerint nem bújik többé a 007-es ügynök szerepébe megváltozott és 1983-ban a Sohase mondd, hogy soha címűben még utoljára magára öltötte a nyugdíj előtt álló Bond öltönyét, hogy meghódítsa a szépséges Kim Basingert, és legyőzze a főgonoszt, akit Klaus Maria Brandauer alakított. Ez a film is bebizonyította, hogy az évek múltával Connery egyre jobb színész lett, gyérülő üstöke és szaporodó ráncai csak előnyére váltak. 1986-ban feltűnt a Hegylakó című, azóta már igazi kultuszfilmnek számító moziban Christopher Lambert partnereként, majd ezt követően a világhírű irodalmi regény filmadaptációjában, A rózsa neve (1986) című filmben játszotta a főszerepet. Connery ezen alakításáért kapott először rangos kitüntetést pályafutása során, hiszen a Brit Filmakadémia a legjobb férfi színésznek járó BAFTA-díjjal jutalmazta. 1987-ben Brian De Palma kérte fel egy szerepre, az éppen akkor készülő nagyszabású maffiafilmjébe. A szesztilalom idején játszódó Aki legyőzte Al Caponét című filmben egy rutinos ír zsarut formált meg, aki segít a rendőrség új vezetőjének, a fiatal Eliot Nessnek (Kevin Costner), elkapni a hírhedt chicagói bandavezért, Al Caponét (Robert De Niro). Alakításáért elnyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat és Golden Globe-díjat. Steven Spielberg 1989-ben neki szánta az Indiana Jones harmadik részében a főhős bogaras, szeretetreméltó, szintén régész apjának szerepét, amelyet szintén sikeresen személyesített meg.

Conneryt azonban nem kerülték el a főszerepek sem, hiszen a kilencvenes évek elején olyan filmekben volt első számú személy, mint az Oroszország ház könyvkiadója, vagy a Vadászat a Vörös Októberre orosz tengeralattjáró parancsnoka. A Robin Hood, a tolvajok fejedelme című film végső jelenetében is feltűnik néhány másodpercre, azonban ezért is jelentős összeget zsebelt be. Újfent látható volt a nagy sikerű Hegylakó folytatásában, mely A hegylakó visszatér címmel jelent meg, majd rá egy évre a Medicine Man című kalandfilmben játszotta a címszereplőt. Ezután két krimiben is játszott; Gyilkos nap (1993) és Egy igaz ügy (1995). Arthúr király megformálója volt Az első lovag (1995) című kalandfilmben, amelyben Richard Gere és Julia Ormond voltak a partnerei. A Sárkányszívben (1996) pedig igen nagy örömét lelte, ugyanis nemcsak ő kölcsönözte a hangját Dracónak, az animációs sárkánynak, hanem az animátorok Connery arcvonásaival is felruházták a figurát. Szintén ebben az évben szerepelt a hatalmas sikert arató, A szikla című akciófilmben, melyben Nicolas Cage és Ed Harris voltak a partnerei. 1998-ban a Briliáns csapda című krimiben Catherine Zeta-Jones tolvajtársát alakította és ugyanebben az esztendőben szerepelt még a Bosszúállók című brit fantáziafilmben is, amelyet a kritikusok az év legrosszabb filmjének kiáltottak ki.

A Fedezd fel Forrestert! (2000) című filmben Connery igazi, korához illő figurát alakít, egy idős, visszavonult írót és alakításából is kiderül, mennyire élvezte a figurát. E filmje után kisebb szünet következett, de ő eközben sem tétlenkedett; saját produkciós cége, a Fountainbridge Films keretében Connery számos tervet dédelget, például néhány kedvence folytatását – Időbanditák, Indiana Jones, A szikla – mi több, még azt is lehetségesnek tartotta, hogy még egyszer eljátssza James Bondot. Azonban ezek később is csak tervek maradtak, és ma már tudjuk azok is maradnak. Connery ugyanis bejelentette, hogy A szövetség (2003) című filmje után visszapvonul a filmipartól, és attól kezdve családjának fog élni. Bár több rendező próbálta visszacsalogatni, némelyik igen jelentős pénzösszeg fejében, Connery nem adta be a derekát, és valóban 2003-ban láthatták őt a nézők utoljára a mozivásznon.

Az évtizedek során a James Bondként egykor nők millióinak szívét megdobogtató Connery vonzereje mit sem kopott. Sőt, a szerepei begyakorlása során a karakter mozgására különleges gondot fordító színész egyike azon keveseknek, akik 60 év felett is testre szabott szerepeket kaptak (mint erről a Fedezd fel Forrestert! című filmben is meggyőződhettünk). A fáradhatatlan színész nagy skót hazafi, még a hetvenes években megalapította a Scottish International Education Trustot, az alapítványt, amely a szegények oktatásában próbál meg segítséget nyújtani. Magánélete is rendezett volt, első feleségének, az ausztrál Diane Cilento színésznőnek tőle született Jason fia, második nejét, a francia–marokkói festőművésznőt, Micheline Roquebrune-t 1975-ben vette el. Connery pályafutása során számos elismerésben is részesült: egyebek mellett megkapta a Francia Köztársaság Becsületrendje kitüntetést, valamint 1990-ben életműdíjjal jutalmazta a Brit Filmakadémia. 1995-ben Cecil B. DeMille-díjat kapott a Hollywood Foreign Presstől, 1998-ban pedig elnyerte a BAFTA legrangosabb díját, a British Academy Fellowshipet. II. Erzsébet brit királynő 2000-ben lovaggá ütötte – miután pár évvel korábban mint skót nacionalistától megtagadták tőle az elismerést. Azóta viszont igényt tarthatott a Sir Sean megszólításra .. folytatás

kezdőlap