Az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma különös története |
Az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma különös története: 18 évig nem dolgozhatott a szakmájában A kor, melyben született, nem kedvezett sem a szokványostól eltérő női vágyaknak, sem az egyenjogúságnak. Az oklevele honosíttatásának rögös útján elindulva pedig végül az egyik első nőjogi aktivista is vált belőle. Fivéreivel ellentétben azonban nem járhatott sem gimnáziumba, sem egyetemre. Az akkori szokásoknak megfelelően csak az úrilányok hagyományos ismereteit sajátíthatta el Prebstel Mária pesti leánynevelő intézetében. Az iskola végeztével, 18 évesen férjhez ment Szilassy György földbirtokoshoz, akivel nem sok közös témájuk akadt. A báró jóval idősebb volt nála, és nemigen értette felesége tudományok iránti érdeklődését. Őt magát jobban lekötötte a kaszinó és a kártya. Első gyermekük, György 1866-ban született. Őt még további két fiú követte, Kálmán és Béla, ám nem sokkal születésüket követően mindketten meghaltak. Bár férje anyagilag nem támogatta kiutazását és tanulmányait, beleegyezését adta hozzá - enélkül akkoriban nem jelentkezhetett volna az egyetemre. Az asszony akkor hatéves kisfiát a családra bízta, ő maga pedig útnak indult, és megkezdte orvosi egyetemi tanulmányait Svájcban. A tanulás mellett dolgozott, és szegényes panziókban húzta meg magát. Ekkoriban hagyta el nevéből a nemesi rangra utaló „y” végződést is. 1879-es doktorálását követően még másfél évig dolgozott az egyetem sebészeti klinikáján, mielőtt visszatért volna Magyarországra. A miniszterrel több ízben is találkozott Hugonnai Vilma, melyről így írt naplójában: De meg micsoda alapokon nyugodnék azon állam, melyet egynéhány intelligens nő felforgathatna? Szégyelleném, ha csakugyan ilyen államnak volnék gyermeke - mondtam erre. Erre már csak azért is szükség volt, mert 1886-ra férjével olyannyira megromlott a kapcsolatuk, hogy elváltak egymástól. Ez idő tájt írta meg „A nők munkaköre” című tanulmányát, melyben a nők számára is kedvező iskolareformot szorgalmazott. Csaknem negyvenéves volt, mikor 1888-ban megszületett lánya, Wartha Vilma. Ezt követően férje kérésére felhagyott a szülésznői munkával, egy ideig csupán tudományos és nőjogi kérdésekkel foglalkozott. 1895-ben pedig végre egy királyi rendelet lehetővé tette, hogy a nők egyetemi tanulmányokat folytathassanak - egyelőre csak filozófiai, orvosi és gyógyszerészeti karokon. Zürichi diplomájának honosítása azonban még újabb két évet vett igénybe: végül 1897-ben, 18 évvel az egyetem befejezését követően avatták doktorrá Magyarországon. 1899-ben több hónapon át tartó sajtóvitát folytatott Pap Samu országgyűlési képviselővel, aki a nők szellemi pályákon való részvételét bírálta. Ezekben az években írta tanulmányát A nőmozgalom Magyarországon címmel. 1907-ben Kmetty Károly egyetemi tanárral is sajtóvitát folytatott a nők egyenjogúságáról. Mindemellett fontosnak tartotta az asszonyok és gyermekek egészségvédelmét, a nők szellemi képzését. Hat éven át tanított betegápolást, gyermekgondozást, gyermekvédelmet az Országos Nőképző Egyesületben. Miután szakmailag révbe ért, 1908-ban tüdővészben elvesztette egyetlen lányát, az akkor húszéves Vilmát. Majd pár évvel később, 1914-ben nyolc nappal szeretett férje halálát követően kitört az első világháború. |