Első hazai számítógép

forrás - wikipedia.org
Az M–3 első generációs számítógép. Az MTA Kibernetikai Kutatócsoportja által, szovjet tervdokumentáció alapján, az első Magyarországon épített elektronikus számítógép.
Története
Az M–3 terveit a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Energetikai Kutatóintézetében dolgozták ki. 1956-58 között.

A cél egy, az abban az időben a működő katonai célokra szolgáló nagy számítógépeknél BESZM, Sztrela, olcsóbb és kisebb polgári felhasználásra alkalmas számítógép létrehozása volt. Innen származik az elnevezése is, a hivatalos orosz elnevezés első szavának kezdőbetűje, (Малая электронная счётная машина — kis[méretű] elektronikus számológép).

A Moszkvában elkészített tervek alapján több helyen épültek M–3-as számítógépek: Az örményországi Jerevánban ez a gép volt a Razdan sorozat alaptípusa, Fehéroroszországi Minszkben ezeknek a terveknek az alapján készültek a Minszk sorozat első gépei, Kínában 1957-ben szintén ezeknek a terveknek segítségével épült az első kínai számítógép.

És ezeknek a terveknek az alapján (ma úgy mondanánk ezen licencnek az alapján) épült Magyarországon 4 darab M–3.
Magyarországon 1956-ban hozták létre Varga Sándor vezetésével az MTA Kibernetikai Kutatócsoportját.

A forradalom miatt a kutatócsoport valójában 1957 februárjában kezdte meg működését de még ennek az évnek augusztusában hozzákezdett a Szovjetunióból kapott tervdokumentáció alapján az első magyar gyártású számítógép építéséhez.

A számítógép kizárólag magyar gyártmányú a Tungsram által gyártott világszintvonalú szubminiatűr elektroncsövekből épült.

Egyedi magyar fejlesztés volt a memóriát helyettesítő mágnesdob is.
Az első magyar M–3 az MTA Számítástechnikai Központjában 1960 és 1965 között működött üzemszerűen.

1965-ben a szegedi József Attila Tudományegyetemre szállították, ahol 1968. január 2-ig működött.

Felépítése
Az M–3 kétcímes gép volt 31 bites szavakkal (ebből az első bit az előjel bit). A magyar változat operatív memóriája, magyar fejlesztésű 1024 szó tárolására képes, mágnesdob. Műveletei sebessége a mágnesdob lassúsága miatt 30 művelet/sec.

A mágnesdobot később, a technikai fejlődésnek megfelelően, ferritgyűrűs memóriára cserélték.

Ezzel a kapacitása ~80 000 szóra, sebessége 1500 művelet/sec-ra nőtt.

A bemeneti periféria kezdetben 5 csatornás mechanikus (telex) lyukszalag, de ezt idővel 8 csatornás (teletype) szalag váltotta fel. Kimeneti periféria egy teletype írógép volt.
A gép összességében 770 elektroncsőből, és 2000 diódából állt, nagy meleget termelt, sok probléma volt a hűtésével. Fogyasztása 10 KW és nagyjából 3 m² alapterületet igényelt.
A gép maga 3 önálló szekrényből állt. A központi szekrényben helyezkedett el az aritmetikai egység, vezérlő egység és a vezérlő pult. Külön szekrényben volt az operatív tár szerepét játszó mágnesdob és a többi periféria vezérlője.

Egy harmadik szekrény tartalmazta a tápegységeket. Általában ezen kívül a gépterem felszerelése volt még egy asztal a lyukszalagolvasó és a teletype részére, de ezeket a perifériákat a géptermen kívül is el lehetett helyezni hagyományos telekommunikációs kapcsolattal akár a „távmunka” is biztosítható volt..
A számítógépnek 4 regisztere: akkumulátor, indexregiszter, utasításszámláló és egy úgynevezett előválasztó szelekciós regisztere volt.

Operációs rendszerrel, fordítóprogramokkal nem rendelkezett, kizárólag gépi kódban programozták.
Utasításkészlet
Az M–3-a gép aritmetikai és logikai műveleteinek végrehajtását segítette az akkumulátor.

Ide került az utoljára végrehajtott művelet eredménye és az akkumulátor tartalmát gyakran használták a következő művelet végrehajtásakor.

Negatív eredmény esetén az előjel bit értéke 1 lett, pozitív érték esetén 0.

A gép ismerte a negatív nullát, ezzel a programozás során jól lehetett „trükközni”.

Az utasításkészlet két csoportra oszlott: aritmetikai-logikai utasításokra, és vezérlő utasításokra ..

folytatás

kezdőlap