Deáki Károly 1952. október 2-án született Mezőkövesden. Meghalt 2015 október 15-én. Gyerekkorában költöztek Érdre. A Ho Si MInh Tanárképző Főiskolán tanult Egerben, könyvtár-pedagógia szakon végzett. Nagyon szeretett utazni, járt többek között Spanyolországban és Franciaországban, de a hazai tájakban, látnivalókban is örömét lelte. Szívesen foglalkozott történelemmel és versekkel. Főként a magyar történelem érdekelte, de rengeteget tudott a különféle világtörténelmi eseményekről is. Ami a verseket illeti, nagyon szeretett szavalni, amikor otthonban lakott, díjat nyert ezzel az otthonok közötti Ki mit tudon. Saját verseiből megismerhetjük mély érzéseit és igazságszeretetét. Sokszor írt kapcsolatokról, különféle élethelyzetekről, szeretetről, az emberi méltóság megőrzéséről. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjaként a gyógyíthatatlan betegsége dacára, lelkiismeretesen és nagy szeretettel végezte a papsági elhívását.

Döntsünk le minden falat!

Azért, hogy merjünk élni
Bátran egymás szemébe nézni,
tisztán, igazán, szívből szeretni.
Múltunkat mindig bátran vállalni,
jelenünkben okosan, serényen tenni,
messzi, távoli jövőnkbe látni.
Szomjazónak hűs vizet adni,
éhezőnek lágy kenyeret szegni,
Fáradt vándornak puha ágyat vetni.
Gondjainkat őszintén kimondani,
Merjünk szépet és jót álmodni,
Lelkünk, szívünk kapuját szélesre kitárni.

Téli este

Lassan rám borul, némán körbevesz

fekete bársony köpenyével a téli este.

Gondolataim, mint szél fújta hópelyhek
csapongva, kerengve szállnak szerte-szét.
Szobánkban izzó hasú kályha ontja melegét.

Ilyenkor minden ember megáll egy pillanatra.
Visszagondol a megtett útra, visszanéz a múltra.

Számba vesz minden jót, minden rosszat, mi az amit
megtenne újra, s mi az amit nem.
Eszembe jutnak téli esték. Élők é!
s eltávozottak, emlékek.

A távolba vesző havas utak, a szél cibálta jegenyesor
szélén a falunak. 

A piciny ablakok, melyekre egy tündérujj
régen jégvirágot rajzolt.

Körbevesszük a kis fenyőfát, kérdőn nézünk egymásra:
Mi rejlik a csomagokban? Kinek mit hoz a kis Jézuska?

Nekem ilyenkor eszembe jut édesanyám máig ható szava
-A karácsony üzenete ott van a tájban, élőben és élettelen tárgyban,
mozdulatainkban, múltunkban, jelenünkben, jövőnkben,

Ez az üzenet:

A MEGBOCSÁJTÓ, ISTENI SZERETET!!!

Ütközéseim

Sokat ütköztem másokkal másokért,

Gondolatokkal, szavakkal és tettekkel.

Nem hajtott soha a szerzés mohó vágya,

Csak az, hogy mindenki megmaradjon magyarnak.

Hegyeink, völgyeink, folyóink és ez a föld,

Melyet rablóink meghagytak ezer év keservei után

A mienk legyen. Ezt tettem, teszem ma is és

Ezután is tenni fogom lelkem legmélyéből,

Álmaim legfájóbbjaiból, vágyaimból áradó hitem

Erejéből a megváltásért könyörögve.

Tisztaságom nyelvén szolok az elnémítottakért,

A megrágalmazottakért...

Ambuláns napló 

Előttem az éjjeli asztalon

fehér papír, fekete betűsorok.
Kezembe veszem,olvasom:
ambuláns napló név, cím, kor.

Ne bántsd a gyermekedet!

Ne bántsd a gyermekedet!

Hiszen benne Te élsz tovább

Minden ütés, rúgás, hazugság,

Nem csak neki, neked is fáj.

Ne adj kézébe ágyút, puskát, kardot!

Még játékból sem! Mert ölni tanít!

Tanítsd meg inkább játszani!

Bántást tűrni, önmaga ás mások

Igazáért bátran kiállni.

Megálmodni szépet és jót

És azokat meg is valósítani.

Nem letépni, letaposni

a réten nyíló tarka vadvirágot!

Megbecsülni az őt körülölelő

Szép világot. Az egyszerűt,

a nagyszerűt. Egy csodás festményt,

egy gyönyörű állatot.

Tanítsd meg az igazi tudást

Az embert, népét, hazáját

szeretni. S ha a szép nyári estéken

Felnézel a csillagos égre, tudod!

Érzed! A sok fényes csillag közül

A két legragyogóbb, édesanyád, édesapád!

Mindig téged néz igaz szeretettel!

Mert te is csak így tudod átadni

A titkot, a sok szépet és jót, melyeket

E két legragyogóbb csillag neked adott.

Ne bántsd a gyermekedet!

Adj a kezébe biztos, boldog holnapot!

Május

Rügyfakadás, virágnyílás, madárdal,

Színpompa, bódító illatár, szavak,

Suttogva, csókokkal megfogadva,

Szerelmes május boldogok hónapja.

Együtt voltunk néhány napja nálad,

Ritka alkalom. Beszélgettünk csak.

Igen,csak beszélgettünk. Nekem

Különös érzésem támadt. Töltődtem.

Agyam, lelkem, szívem egy darabja

Ott maradt örökre nálad!