Móra László (Zenta, 1890. október 20. – Budapest, 1944. december 29.) pedagógus, iskolaigazgató, író, költő, lapszerkesztő és művelődésszervező, Móra István költő fia, Móra Ferenc unokaöccse.
Pedagógiai munkája mellett rendszeresen írt verseket, meséket, tankönyveket – több ifjúsági és gyermeklap munkatársa.
Költészetében – gyermekversei többségében is – az otthon-, a család-, a szülő-, az Alföld- és a természetimádat párosul a mély, irredentizmussal átszőtt hazafisággal és Istenszeretettel. XX. század című verskötetét az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. február 26-án kelt 530/1945. M.E. számú rendeletével „fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtóterméknek” nyilvánította, indexre tette, s annak fellelhető példányait megsemmisíttette .. [folytatás]
Egy karéj kenyér
Egy karéj kenyérben
Ott a föld pora,
Ott a kelő Napnak
Ragyogó bíbora.
Egy karéj kenyérben
Ott az eső, harmat.
Ezek adtak szárnyat
A kis búzamagnak.
Egy karéj kenyérben
Ima is pihen,
Reggel s este fogant
Sok ezrek lelkiben.
Egy karéj kenyérben
Könnyek is vannak ...
Ezek az árváknak
Szeméből fakadtak.
Egy karéj kenyérben
Ember-erők élnek:
Izzadó munkája
Sok kérges tenyérnek.
Egy karéj kenyérben
Benne van minden:
Imádság, Fáradtság
Harmat, Föld, -s az Isten ...
Mindennapi kenyér
Légy te mindig áldott,
S bocsásd meg a vétkét,
Ki téged megbántot
