Várnai Zseni
Készítette: nem ismert - Várnai Zseni arcképe és aláírása verseinek 1940-es években megjelent gyűjteményéből, Közkincs, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=86818451
Várnai Zseni, születési nevén Weisz Eugénia (Nagyvázsony, 1890. május 25.[1] – Budapest, 1981. október 16.) zsidó származású József Attila-díjas (1956) költő, Peterdi Andor (1881–1958) író felesége, Peterdi Mária (1919–1970) írónő és Peterdi Gábor (1915–2001) festőművész édesanyja.
Úgy megnőttél, szinte félek
Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem sírtál.
Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél,
először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.
Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem érzel,
nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.
Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.
Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nékem,
nem éreztem gyöngeségem.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik háta lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
hegyormodig hogy felérjen.
Húzol engem Te fölfelé
mint a napfény maga felé
fát, virágot, lombos ágat –
fölemeled az anyádat.
Várnai Zseni