Az igazi svájci titok - Tudod, minek köszönheti az ország mesés gazdagságát? |
Svájc egy alig 41 ezer négyzetkilométeres területű kis ország, aminek több mint negyede terméketlen, sziklával és kővel borított, vagy az örök hótakaróval és jéggel fedett terület. A tengertől teljesen el van zárva, természeti kincsei nincsenek, az ország utolsó ezüstbányája már a középkorban kiürült, manapság pedig már csak Bázel és Rajna völgyi Bex környékén találunk néhány sóbányát. Felmerül a kérdés, hogy Svájc hogyan lett úttörője az iparosodásnak és technológiai fejlődésnek, hogyan lett versenytársa olyan nagyhatalmaknak, mint Anglia vagy Franciaország, és vált a demokrácia és jólét mintapéldájává gyakorlatilag néhány évtized leforgása alatt? Természetesen ezekre a kérdésekre nem egyszerű választ adni, a pontos miértjét és idejét is nehéz meghatározni a "svájci csodának", de az alábbiaknak nézzük meg, hogy mik járulhattak hozzá ahhoz, hogy Svájc a 20. század egyik legbefolyásosabb, és leggazdagabb országáva nője ki magát.
A semlegesség elveA 19. században, miközben a nagyhatalmak a globális problémákkal voltak lekötve, addig Svájc még belviszályoktól forrongott, különösen az 1815 és 1848 közötti években. A kantonok közötti ellentétek végül az 1847-ben kitört rövid Sonderbund háborúhoz vezetettek. A polgárháború után 1848-ban új alkotmányt fogadtak el, aminek következményeként a kantonok összefogtak, és megszületett a Svájci Konföderáció a saját akotmányával, kormányával és törvényeivel. A kantonok határait megszüntették, Svájc szomszédai elfogadták az ország függetlenségét, és bevezették az örökérvényű semlegesség elvét. Innentől kezdve Svájc történelme elsősorban az állandó gazdasági, politikai és szociális fejlődésről szólt, mely révén az ország Európa egyik leggazdagabb országává vált. Míg a szomszédait nemegyszer a földdé tették egyenlővé, addig Svájc nem vett részt az első és második világháborúban sem (egyszer ugyan Schaffhausen városát egy navigációs hiba miatt lebombázták az amerikaiak), ezáltal az alpesi ország vált egyaránt a menekültek és a tőke menedékévé.
A kalóz államA szabadalom egy hivatalos elismerés az állam által, amely kizárólagos jogokat biztosít egy találmány felett egy meghatározott ideig (lehet az 20 év, de akár örökre szóló is). Gyakorlatilag a monopólium egyik formájaként a szabadalom idegen a szabad piacok számára, és ellentétes a szabad kereskedelem alapelveivel. A szabadalmi törvény megszületése a 19. században vereség volt a szabad piacok hívei számára, viszont győzelem azoknak, akik a protekcionizmust támogatták. Az ezt megelőző időkben a svájci iparnak hatalmas előnye származott a helyzetből, ugyanis a szabadalmi törvények nélkül gyakorlatilag bármit lemásolhattak következmények nélkül, ami miatt például a franciák csak kalóz államként emlegették Svájcot. A vállalatok például Zürichben kátrányfestéket gyártottak német technológiát használva, amit később Németországban értékesítették jóval alacsonyabb áron, mint a helyiek. Persze Svájc számára ez a túlélésről szólt, mivel mint azt már említettük természeti kincsek, és egyéb erőforrások hiányában hatalmas volt rajtuk a nyomás a technológiai fejlődés irányába, ami az esetek többségében rendkívül jól is sikerült nekik. Gondoljunk csak a gyógyszeriparra (Novartis, Roche).Haderő nélküli hódítás Megállapodásaik révén a gyarmatosító nagyhatalmakkal már akkoriban exportáltak az USA-ba, Dél-Amerikába, Afrikába és Ázsiába Genfben gyártott órákat, vagy épp Glarusban készített festett szöveteket. Tehát gyakorlatilag a svájciak áldozatok nélkül használták ki a hódítás és gyarmatosítás okozta előnyöket. A pénzügyi szektor és a banktitok1848 előtt a svájci bankszektort két csoportra lehetett osztani: magánbankokra és helyi takarékszövetkezetekre, amelyekhez később harmadik csoportként csatlakoztak a ma is ismert nagybankok (UBS, Credit Suisse stb) és befektetési alapok. Bár az alpesi ország pénzintézetei évszázados múltra tekintenek vissza, a mai értelemben vett pénzügyi szektor csak egy az 1934-ben hozott törvény után alakult ki, mely a banktitokra vonatkozott: A vád nem csak hazafiatlanság volt: Fabian Alberty parlamenti képviselő élesen rávilágított arra, hogy Svájcon keresztül a náci Németországnak juttatnak kölcsöntőkét. A botrány azonban - mint azóta kiderült - igen jó szolgálatot tett a svájci bankoknak, hiszen a nyomában megszavazott törvény nagyon szigorúan védi a betéteseket.
|