|
Nem fogunk észrevenni különbséget, a sima, "átlagos" használatkor, az eddig jól megszokott ablakos, kattintgatós mozdulatokkal dolgozhatunk. Ez a hasonlóság könnyen megtéveszthet bennünket, ha a Linuxot a Windowsos tudásunkra alapozva akarjuk telepíteni, alakítani, vagy bővíteni.
A Linux nem Windows, vele való foglalkozás más gondolkodás módot igényel. Bármennyire is profik vagyunk a Windows ismerete terén, kezdők leszünk a Linux világában. Ha szeretnénk telepíteni egy gyors, biztonságos és stabil rendszert magunknak érdemes foglalkozni a Linux működésével, tulajdonságaival egy kicsit. A tudás hiánya a problémák sokaságát teremtheti meg. (pl: a géphez nem megfelelő Linux verzió választása, telepítés, bővítés, átalkításkor elkövetett hibák stb.)
A Windowst meg kell vennünk, míg a Linux legtöbb verziója ingyenes, ezért jogtisztán használhatjuk nem csak a rendszert, hanem a hozzá tartozó több tízezer alkalmazást is. Egyszerű felhasználóként nem kell foglalkoznunk a reg. számokkal, regisztrációkkal, lejáró demó változatokkal, vírus keresőkkel, tűzfalakkal stb.
Töredezettségmentesítő programot, (defragot) nem fogunk találni a Linuxban, ugyanis nincs rá szükség, mert a a Linux ext4 fájlrendszere olyan technikával dolgozik, ahol a tárolás nem "töredezik", ezért a karbantartás nem játszik fontos szerepet a Linux használata során.
Védelmi programokkal, sem érdemes bajlódni, a Linuxban nem kell, "alapvédettsége" ezt lehetővé teszi. Ha viszont "dual boot" -ban használjuk (Dual boot egy olyan lehetőség, ahol a Windows mellé rakjuk a Linuxot. Személy szerint ezt a megoldást nem szeretem és nem is ajánlom senkinek, a múltbeli negatív tapasztalataim miatt.) Ha mégis a "dual boot" mellett döntünk, akkor mindenképp ajánlatos a Linux alatt is futtatni plusz védelmet, hogy ebből az irányból is védjük a Windowst. A Linuxra rendszeresen érkező (biztonsági) frissítések telepítését mindig engedélyezzük és a rendszergazdai jelszó megválasztását se vegyük "félvállról".
Driverekkel, nem kell foglalkozni, automatikusan települnek, külön törődést az un. "zárt" meghajtók igényelnek, mert egyes hardver gyártók az eszközmeghajtó programjukat nem teszik "nyílt" forráskódúvá, ezért külön engedélyeznünk kell azoknak a telepítését. Nem kell a neten keresgélni, kutakodni (sőt nem is ajánlatos), mert a rendszer megkeresi és felkínálja a megfelelő drivert, ami egy biztonságos tárolóból egy kattintással telepíthető.
Az alkalmazások telepítése, csomagkezelő program segítségével történik. (Van lehetőség az internetes telepítésre is, de az kezdőknek semmiképpen sem ajánlatos) ezért nem szükséges az internet böngésző segítségével keresgélni, mert az aktuálisan használt a rendszerhez illeszkedő és ellenőrzött programok a védett (jelen esetben az Ubuntu) tárolókban vannak és innen telepíthetők. A fő menüben található szoftverközpont (vagy más csomagkezelő program) segítségével, a több tízezer (kb. 45 ezer alkalmazás) ingyenesen (de elvétve akad fizetős is) az "Android Play Áruházához" hasonlóan telepíthető.
A Linuxnál nincsenek a, b, c, d, ...stb meghajtó elnevezések, un. "kötet" nevek vannak, (hasonlóan a felcsatolt külső wincseszter vagy a pendrive elnevezéshez) Hierarhikus fa struktúrájú könyvtárakban helyezkednek el a meghajtók, Ha szeretnénk a nevét megváltoztatni megtehetjük Gparted particionáló programmal. A fájlkezelő "eszközök" menüpont alatt találjuk a létrehozott particiókat.
A meghajtók és az azokon létrehozott partíciók elnevezéseknek logikája:
A rendszert bármelyik particióra feltelepíthetjük. |
A Linux működéséről, kezeléséről, felépítéséről videók |
||||
|
|
|
|
||
|
|
|
|
||
