Az öregember és a folyó |
|
Kép - https://pixabay.com |
|
Épp az új rizspalántákat ültették el, mikor egyikőjük arra lett figyelmes, hogy valamit sodor a folyó. Kicsit közelebb mentek és látják, hogy egy öregembert visz a víz, de szemmel láthatólag az öreg nem csinál semmit. Még akkor sem, mikor a sebes áradat a folyó fenekére nyomja. Pár perc múlva pedig újra feldobja a víz. A földművesek otthagyták a munkájukat és szaladtak a sebes folyó partján, hogy majd botokkal és kötelekkel kihúzzák az öreget a partra. Mert azt látták, hogy az öregember él, de nem próbálkozik kiúszni a partra, vagy inkább nem tud egyedül kijutni. A folyó sodrása erősödött, a földművesek a futástól és az egész napi kemény munkától hamar elfáradtak. Az öregembert a folyó egyre gyorsabban sodorta. Megálltak és kifulladva a folyó partján a sziklára ültek. Nézték, ahogyan a testet sodorja a víz. Reménytelenül lemondtak az öregember megmentéséről. Kisvártatva arra lettek figyelmesek, hogy az öregember vizesen, de épségben feléjük közeledik, és szemmel láthatóan semmi baja. – Hé, öreg, hogyhogy itt vagy?! – kérdezte az egyik földműves. – Hisz a víz elsodort téged, le- és felnyomott a habokban, és te semmit sem csináltál, még akkor sem, mikor mi feléd nyújtottuk a botokat. Nem úsztál, nem küzdöttél az életedért. Hogyhogy mégis itt vagy és semmi bajod? Az öregember elmosolyodott, s így szólt: – A titkom rendkívül egyszerű. Türelemmel vártam a kedvező pillanatot. Amikor a habok feldobtak, akkor teleszívtam a tüdőmet levegővel, mert tudtam, hogy hamarosan le fog nyomni a víz. Mikor lent voltam a fenéken, akkor pedig nem aggódtam, tudtam, hogy ez az állapot nem tarthat örökké, és a víz hamaraosan feldob a felszínre. Nem kapálóztam, mert tudtam, hogy a víz sodrása erősebb nálam és csak arra ügyeltem, hogy az áramlatokat jól kihasználjam, ne ütődjek sziklához, kidőlt fához. Azt is tudtam, hogy a folyó nem lesz mindig ilyen erős, ott lent a völgyben lelassul a sodrása és ott könyűszerrel ki tudok jutni a partra. Ez az én titkom, semmi más. Mindig kihasználom az áramlat adta lehetőségeket, és aszerint cselekszem. Nem bánkódtam, ha a víz lenyom, és akkor sem ujjongok, mikor a felszínre visz, hisz tudom, mindennek van kezdete és vége. A parasztok csodálkoztak az öreg szavain, mégis igazat adtak neki. Egyedüli módja, hogy az életét meg tudta menteni az, ahogy cselekedett. Követte a benne lévő hangot. |
