A lelkek értéke

Két teljes évig ez így ment, a vízhordózó minden nap már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a  teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak fele annyit tudott teljesíteni.
A két év keserűség után egyik nap megszólította vízhordózót a pataknál:
-Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
-A vízhordózó így válaszolt:
-Észrevetted, hogy az ösvényen a virágok csak a te oldaladon nyílnak,s a másik cserép oldalán nem? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a fogyatékosságodról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.
Mi mindannyian törött cserépdarabok vagyunk, a saját különleges hibáinkkal.

De ezek a törések és a hibák teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk magunkat és mindenki mást is olyannak, amilyen, és meglátni a jót másokban. Hisz Isten szemében mindennek és mindenkinek egyedi, fontos és áldott helye és feladata van.

Ismeretlen szerző 

----------------------------------------------------------------------------------------------------

„Azt mondják, minden társadalom egyik fontos értékmérője, hogy hogyan bánik az elesettekkel; az öregekkel, betegekkel, testi és szellemi fogyatékkal élőkkel. A többségi társadalomnak kötelessége gondoskodni azokról, akik nem tudják ellátni magukat, akik segítségre szorulnak.”

Pszichiátriai gondozási kézikönyv 2008, szerkesztő előszava

kezdőlap