A kemencés kenyér mindenkinek ismerős lehet. Ropogós a héja, puha és sűrű a belseje. Gőzölög, amikor a kemencéből kikerül és messziről érezni az illatát. Hosszú évezredek óta alapvető élelmiszer, hagyománya a régmúltra tekint vissza.
Az őseink kenyerét alkotó gabonafélék nem mindig voltak ismertek.
Az emberek 5-10 ezer évvel ezelőtt gyakorlatilag bármilyen növény terméséből valamifajta „kenyeret” készítettek, ami erre alkalmas volt.
A kenyér a római korban az ízesített lapos lepényeket, valamint a hirtelen megsütött kovásztalan búzalapokat jelentette (pászka). A kalács és a gyümölcskenyér önálló péktermékként a 20. században vált le a kenyerek csoportjáról.
A koronavírus-járvány idején újra reneszánszát éli a kovásszal készült kenyér, hisz a kijárási korlátozás, majd a szigorú szabályozás következtében az emberek önellátásra – így házi kenyérkészítésre is – berendezkedtek.
Két nagy fajtája alakult ki a kelesztett kenyereknek: a kovásszal, illetve az élesztővel készült kenyerek. Pékipari adalékanyagok – sütőpor, különböző zsírok és hozzáadott tartósító – és ízfokozó anyagok, valamint különböző magok, rostok, esetleg hozzáadott fehérjepor, szójadara – szintén lehetnek alkotóelemek egy kenyérben, de a víz és a liszt mellett
A kovász, vagy az élesztő mindenképpen első számú kellék.
Mi a kovász? És az élesztő?
A kovász lisztből és vízből áll, a tévhittel ellentétben nem tartalmaz élesztőt. Ha azonos mennyiségű lisztet és vizet elkeverünk és néhány órán át, vagy akár néhány napig állni hagyjuk, elkezd buborékozni.
Ekkor egy csapat mikroorganizmusnak köszönhetően – melyek megtalálhatóak a levegőben – szén-dioxid termelődik, így nő meg a kenyér dupla, akár tripla méretűre.
Ezeket a buborékokat a glutén nevezetű fehérje tartja össze.
A hosszú erjedési idő előnye, hogy a baktériumok elkezdik lebontani a kenyérben található szénhidrátot és a glutént.
Egy tanulmány kimutatta, búza fehérlisztből fermentációval készült kenyérben a glutén szinte teljesen lebomlott (10 ppm alatti gluténtartalmat lehetett egyáltalán kimutatni) és a péktermék fogasztása allergia, gyulladások és bélbetegségek esetén nem okoz egészségi problémákat.
A tanulmány azt is hangsúlyozza, hogy cöliákiában szenvedő betegek számára, arra vonatkozó hivatalos vizsgálati eredményig ajánlani nem lehet. A kenyér tehát étkezés után, mire rágást követően a bélrendszerbe jut, túl van egy „előemésztési” fázison, ami lényegesen megkönnyíti a további emésztést.
Ezek a baktériumok a gabonából ásványi anyagokat is felszabadítanak. 100 évvel ezelőttig kizárólag ezzel az eljárással készítették a kenyereket.
A kovászos kenyérnek sötétebb a héja, a kelesztés, más néven fermentáció során létrejövő íz- és aromaanyagoknak köszönhetően jellegzetes illata van, és akár másfél hétig eláll. Előállítása drágább, sokszor félipari vagy kézműves üzemben készül.
Az élesztőgombáknak rengeteg faja ismert. Amit mi sütéshez leggyakrabban használunk, cukorral és keményítővel táplálkozik, miközben gázokat termel.
Ennek köszönhetően a kenyérben buborékok maradnak. A kelesztés szabályosabb, kiszámíthatóbb, gyorsabb, valamint a kenyér jobban megnő.
Jótékony hatásai is vannak – megtalálható benne majdnem minden vitamin, valamint vas, kálium, kalcium, foszfor, kén és magnézium. Ugyanakkor óriási hátrány, hogy az élesztővel készült kenyérnél a tésztát alkotó fehérjék sokkal nagyobb mértékben maradnak épen, ezért ezek emésztése jócskán megterheli szervezetünket, főleg, hogy a glutén közismerten veszélyes allergén.
Az élesztő ráadásul bizonyos emésztőrendszeri betegségek tüneteit is rendkívüli mértékben képes súlyosbítani.
Az ipari péktermékek 95 százalékban ilyen eljárással készülnek. Mivel a liszt-víz elegyben itt az erjesztést élesztőgomba végzi, valamint a természetes légköri baktériumok is hiányoznak belőle, sokkal kevesebb ideig áll el és hamar megpenészedik.
