I. Napóleon,

francia tábornok, hadvezér, politikus.

forrás - wikipedia.org

Bonaparte Napóleon, franciául Napoléon Bonaparte, olaszul Napoleone di Buonaparte, korzikaiul Napulione Buonaparte (Ajaccio, Korzika, 1769. augusztus 15. – Szent Ilona-sziget, 1821. május 5.), francia tábornok, hadvezér, politikus.

Ragadványnevein a korzikai vagy a kis káplár, ellenfelei a korzikai szörnynek és emberevőnek is nevezték.

1799–1804 között első konzul, 1804- től 1814/15-ig I. Napóleon (franciául Napoléon Ier) néven a franciák császára (Empereur des Français), az európai történelem egyik legkiemelkedőbb alakja.

A világtörténelemben az egyik leghíresebb és legtöbbet emlegetett hadvezér, a hadvezetés máig élő hatalmas ikonja.

Eszméje Nagy Sándorét váltotta, aki Napóleon után a leghíresebb hadvezér még ma is a világon.

Emellett mind a mai napig az egyik leghíresebb francia, ugyanakkor a leghíresebb korzikai is.

Napóleon az elfoglalt területeken polgári törvényeket vezetett be, ezzel segítette a feudalizmus felbomlását, a modern, polgári államok létrejöttét.
A pápával kötött konkordátuma, valamint közigazgatási, katonai, oktatási és jogi reformjai döntő hatást gyakoroltak a francia társadalom fejlődésére.

Seregei alig több mint egy évtized alatt majdnem minden európai ország ellen harcoltak, gyakran egyidejűleg, és Franciaország uralma alá vonták a kontinentális Európa nagy részét, hódítás vagy szövetség által.

Sikereinek sorát a katasztrofális oroszországi invázió törte meg. Az ezt követő lipcsei vereség után, 1814-ben a szövetséges hadseregek betörtek Franciaország területére, lemondásra kényszerítve őt.

Elba szigetére száműzték, de a következő évben visszatért, és száz napra újra magához ragadta a hatalmat. 1815. június 18-án a waterlooi csatában végső vereséget szenvedett.

Hogy soha ne térhessen vissza, a győztes hatalmak az Atlanti-óceán déli részén fekvő Szent Ilona szigetére száműzték, ahol 1821-ben bekövetkezett haláláig brit felügyelet alatt élt.
Napóleon személyében a történelem egy olyan egyéniségével találkozunk, akinek életével eddig kb. 200 000 mű foglalkozott, aki 60 kisebb-nagyobb ütközetben vett részt, vagyis többen, mint Nagy Sándor, Hannibál és Julius Caesar együttvéve.

Személye körül szinte kultusz alakult ki, már kortársainak nagy többsége is zseninek tartotta, akit csak „imádni vagy gyűlölni” lehetett, és akinek mellszobra a 19. századi polgári dolgozószobák állandó dísze volt.
Kudarcaira gyakran keresett bűnbakot, akit akasztással, korbácsolással vagy nyilvános fenyítéssel büntetett.

Megvetette a demokráciát és a politikai haladást. De még hiányosságai sem fedhetik el azt a tényt, hogy katonai zseni volt.

Hideg modora lehetővé tette, hogy mindig az ellenség előtt járjon.

Spanyol szövetségesei gyakran felbőszítették, de végül elismerte, hogy ők voltak a legjobbak, akikkel együtt harcolt.
Bukása után gyűlölködő írások halmaza jelent meg hírneve lerombolására, majd ezek dicsőítő könyvek sorának adták át helyüket, és megszületett Napóleon legendája.

Élete csak a 20. században kapott reális értékelést. Uralkodása toleráns volt, általánosságban elmondható, hogy a 18. századi felvilágosult abszolutista uralkodóinak gyakorlatát folytatta.

A háborúiban azonban egymilliónál is több francia katona esett el, de még milliók pusztultak el Európa lakosságából is, melynek hatása továbbgyűrűzött a természetes népszaporulat alakulásába.
A francia társadalom szerkezete uralkodása alatt nem sokat változott, megmaradt olyannak, amilyenné a francia forradalom tette. A lakosság háromnegyede földműves volt, a nemesség felszámolása megszűnt, de korábbi előjogaikat már nem kapták vissza.

A háborúk serkentették az ipar fejlődését, bár a kontinentális zárlat miatt el volt zárva a tengerentúli piacok elől.
Napóleon megteremtette a prefektúrák korszerű közigazgatási rendszerét, a polgári törvénykönyvet, az igazságszolgáltatási rendszert, a pénzügyi rendszert, a nemzeti bankot, az egyetemet és a katonai iskolákat, amelyek a modern Franciaország alapjai lettek ..  folytatás

kezdőlap