Mohamed,

az iszlám vallás legfőbb prófétája

forrás - wikipedia.org

Mohamed próféta (Mekka, 570 – Medina, 632. június 8.) az iszlám vallás legfőbb prófétája.
Mohamed fellépése korszakalkotó esemény az arabok és a világ történelmében: az általa alapított iszlám az évszázadok folyamán világvallássá fejlődött, melynek több mint 1,8 milliárd híve vallja, hogy „egy az Isten, és Mohamed az ő prófétája”.

Alapvetően a Próféta egy magányt kereső, töprengő ember volt, gyakran voltak álmai és látomásai.
Tanításaiban kezdetben a monoteizmus hangsúlyozása kapta a legnagyobb szerepet. Elutasította Jézus isteni származását és a szentháromságot.
"Azt mondják: <> Magasztaltassék! Ő az, aki nem szorul rá semmire. Az Övé mindaz, ami az egekben és a földön van."

Jézust a próféták közé sorolta:
"Ti írás birtokosai! Ne lépjétek túl a határt a ti vallásotokban, és ne mondjatok Allahról mást, csak az igazságot! Jézus, a Messiás, Mária fia küldötte Allahnak, és az Ő szava, amit sugalmazott Máriának, és lélek Tőle."

Az emberek egyenlőségét hirdette, akik csak az istenfélelemben különböznek egymástól Isten előtt:
„Ti emberek! Férfitől és nőtől teremtettünk benneteket s népekké és törzsekké tettünk benneteket, hogy ismerjétek meg egymást!

Allah előtt az a legnemesebb közületek, aki a legistenfélőbb." Ezért követői kezdetben főként a szegény és szolgasorban élők közül kerültek ki.
Az ember és az Isten közvetlen kapcsolatát hangoztatta, a közvetítők (gyóntatók, egyházi személyek, szentek) szerepét elvetette.
"Megteremtettük hajdan az embert és tudjuk, mit sugall neki a lelke. Mi közelebb vagyunk hozzá, mint a nyaki ütőere"

Mohamed Medinában építi ki vallásrendszerét.

A pogányok sokistenhitével szemben a kereszténység és a zsidó vallás monoteizmusához hasonlóan hirdeti, hogy egy az Isten.

Itt alakul ki a vallás jellege, az iszlám, azaz a feltétlen belenyugvás Allah akarata előtt. Itt hirdeti, hogy a kegyesség nem abban áll, hogy az ember arcát kelet vagy nyugat felé fordítja: az a kegyes, aki hisz Allahban, az utolsó ítéletben, az angyalokban, az írásban és a prófétákban; aki pénzét szeretetből megosztja hozzátartozói, az árvák, a szegények, az utazók, a koldusok és a foglyok között; aki elvégzi az imádságot és megfizeti a szegények adóját; aki megtartja azt, amit megfogadott, és minden szerencsétlenségben, bajban és üldözésben állhatatos marad.

Itt ölt testet prófétai öntudata, és kapcsolódik bele az istenhitbe úgy, hogy próféta-volta nemcsak vallási, hanem politikai, világuralmi jogcímmé is nő. Itt proklamálja azokat a törvényeket, amelyeket Gábriel adott át számára, és azok ekkor lépnek életbe. Az ősi vérbosszúszokás helyére a vérdíjat teszi, szabályozza az örökösödési jogot, meghatározza, hogy az igazhitűeknek legfeljebb négy feleségük lehet, megszabja a Ramadán-havi böjtöt.

Azt az elméletet állította fel a zsidó és keresztény vallással szemben, hogy Allah Mózesnek éppúgy, mint Jézusnak kinyilatkoztatta magát, azonban híveik ezeket az isteni kinyilatkoztatásokat meghamisították (átírták). Ezek az „írások birtokában levő" vallások csak elferdített formában bírják az igazságot, a pogányokkal szemben azonban mégis előnyös helyzetben vannak, mert azok teljes sötétségben tévelyegnek .. folytatás

kezdőlap