Jézus,különböző nézőpontok tükrébenNázáreti Jézus vagy Jézus Krisztus, gyakran csak Jézus, (Betlehem, i. e. 4 körül – Jeruzsálem, i. sz. 30–33 körül) a kereszténység alapítója, az iszlám egyik kulcsfontosságú alakja. A keresztény hagyomány szerint Betlehemben született, Názáretben nőtt fel, Keresztelő János megkeresztelte, majd 12 tanítványt gyűjtött maga köré. Tanította a népet és erkölcsi útmutatásokat adott nekik, a zsidókkal vitázott Isten országáról, csodás gyógyításokat vitt végbe, ördögöket űzött. Tanítását példabeszédekben fejtette ki. Mintegy hároméves működése után az egyik tanítványa, iskarióti Júdás elárulta őt, zsidó hatóságok a zsidó nagytanács megbízásából letartóztatták és halálra ítélték. Átadták a római helytartónak, Quintus Pontius Pilatusnak, aki keresztre feszíttette. A keresztény hagyomány szerint feltámadt a halottak közül, felment a mennybe, ott ül az Atyaisten jobbján, közbenjáróként működik Isten és az emberek közt és majd eljön ítélni élőket és a feltámadó holtakat az utolsó ítéletkor. Már a korai kereszténység tisztában volt azzal, hogy a számukra a legfontosabbat jelentő Megváltóra: Jézusra nem mindenki úgy tekint, mint ők. Ezt fejezi ki közérthetően Pál apostol: „mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság... (1 Korinthus 1,23.). Személyének és hatásának értékelése tehát kezdettől fogva nézeteltérésekbe torkollott.
Keresztény felfogásAz Újszövetség és az arra épülő hagyományok alapján a legtöbb mai keresztény hiszi, hogy Jézus az Ószövetségben megjövendölt és várt Messiás (görögül Krisztosz), az Isten Fia. A Szentháromságban hívők (tulajdonképpen a legtöbb keresztény egyház) hite szerint ő is öröktől fogva való Isten, ám személyében nem azonos az Atyával, hanem az Atyának Fia, aki elküldte az emberiségnek a Szentlelket. A keresztény felfogás szerint Jézus azért lett emberré, hogy halála és feltámadása által a benne hívők megváltást (bűnbocsánatot) nyerjenek, ami az Istennel közösségben eltöltött örök életet jelent számukra (János 3,16, Jelenések 21,3-4).
Zsidó felfogásA zsidóság Jézust hamis Messiásnak és hamis prófétának véli és a vallásos zsidók még mindig várják az igazi Messiás eljövetelét. Jézust csupán csodatevőnek, bukott lázadónak vagy nagy tévtanítónak tekintik. A zsidók alapján a történelemben több személy lépett fel ál-messiásként. Ezek közül Jézus volt a legnagyobb, de egyben a legnagyobb káros tevékenységet létrehozó hamis messiás. Számukra Jézus isteni szintre való emelése istenkáromlás.
Muszlim felfogásA muszlimok Jézust az iszlámnak a Koránban megjövendölt egyik prófétájának tartják. Az iszlám szerint Jézus volt az egyetlen bűntelen próféta és maga a Messiás, de a csodákat Jézuson keresztül Isten maga vitte végbe. Ők a Jézus istenségébe vetett minden hitet az iszlám egyistenhitével összeegyeztethetetlen eretnekségnek tartanak. Nézetük szerint nem volt Isten fia, hanem csak Isten küldöttje és nem szabad imádni őt. A Korán leírása alapján (A nők 4:156-159) Jézust nem feszítették keresztre, hanem mielőtt megölhették volna, Isten felemelte a mennyekbe, és egy hasonmás lett az áldozat. Az utolsó idők végén visszatér a földre és a Korán alapján dönteni fog az emberek felett.
Bahái felfogásJézus Krisztust a baháik Isten Megnyilvánulásaként tisztelik. A bahái hit alapítója Baháalláh a következőket írta Jézusról: Tudd, hogy amikor az Ember Fia kilehelte lelkét Istennek, az egész teremtés sírt és zokogott. Önmaga feláldozása révén azonban minden teremtett dologba új képességek öntettek. Ennek bizonyítékai, amint arról a föld összes népe tanúskodik, mostanra már megnyilvánultak számotokra. A tudósok által kimondott legmélyebb bölcsességek, a legalaposabb tudás, amelyet bármely elme feltárt, a legtehetségesebb kezek által létrehozott művészeti alkotások, a legrátermettebb uralkodók által gyakorolt befolyás mind az Ő transzcendens, az Ő mindent átható és ragyogó Szelleme által kibocsátott élénkítő Erő megnyilvánulásai.
A hinduizmusA hinduizmus megosztott Jézus megítélésében. A hinduizmus egyes irányzatai avatárnak (az istenség megtestesülésének) tartják, mások nagy gurunak vagy jóginak vélik. További megközelítésben Jézust a Teozófia Felemeltetett Mesterének, vagy annak egy hajtásának tartják. Vannak akik úgy vélik, hogy gyermekkorát egészen a nyilvános munkájának elkezdéséig (azaz 6-tól 29 éves koráig) Egyiptomban töltötte a görög Hermész és az egyiptomi Thot istenek rejtett (okkult) tudományai, valamint a Himalájában a miszticizmus tanulmányozásáva
Buddhizmus„Az Igazság tudása pusztít el minden ördögöt.” – Gautama Sziddhártha A buddhisták számára egyike azon bodhiszattváknak, akik a végtelen áldozat és önfeláldozás útját járják annak érdekében, hogy segíteni tudjanak a szenvedés fogságában vergődő lényeken, egészen addig, amíg valamennyien el nem érik a megvilágosodást és a felszabadulást. A buddhistát éppoly mélyen érinti Jézus élettörténete és önként vállalt szenvedése, mint a Buddha újjászületéseiről szóló történetek, amelyek szemléletesen mutatják be a Megvilágosodott áldozatvállalását a lények üdve érdekében sok-sok létesülésen keresztül. A buddhista Jézusban is fölismeri azon Nagy Emberek egyikét, akik az adás tökéletességét a bodhiszattvák egyik erényét annak legmagasabb formájában fejlesztették ki, amennyiben önmagukat adták oda maradéktalanul .. |