Már az ősemberek is szerettek fény-, hang- és füstjelekkel „vezeték nélkül” kommunikálni, de hogyan alakult ki a napjainkban elterjedt hordozható és kényelmes kommunikációs rendszer? Már 5G-nél tartunk, de milyenek voltak az elődök.
A nulladik generáció (0G)
A legelső mobiltelefon- vagy inkább rádiótelefon-szolgáltatás közvetlenül a második világháború után vált elérhetővé. A „nulladik generációs” elnevezés arra utal, hogy a modern mobiltelefon-technológiát ezek a mobilrádiótelefon-rendszerek előzték meg. A 0G-rendszerekben használt technológiák közé tartoztak a PTT (Push to Talk), az MTS (mobiltelefon-rendszer), az IMTS (továbbfejlesztett mobiltelefon-szolgáltatás), az AMTS (fejlett mobiltelefon-rendszer), a norvég OLT (norvégul az Offentlig Landmobil Telefoni, a nyilvános szárazföldi mobiltelefon) és a svéd MTD.
Ezek a korai mobiltelefon-rendszerek már kaphatók voltak kereskedelmi forgalomban, és a nyilvános kapcsolt telefonhálózat részét képezték, szemben a zárt rendőrségi rádióval vagy taxidiszpécser-rendszerrel. Leginkább személygépkocsikba vagy teherautókba szerelték, bár táskamodellek is készültek. Az elsődleges felhasználók favágók, ingatlanügynökök és hírességek voltak.
Az első generáció (1G)
1979-ben vezették be, a letöltési sebessége 2 Kbps volt, és a 450 MHz-es frekvenciasávot használták. Az első generációba tartoznak a celluláris alapú mobilrádiós-rendszerek azon típusai, melyek úgy tették lehetővé a cellaváltást beszélgetés közben, hogy a hívás emiatt ne szakadjon meg. (A nulladik generációnál még nem volt lehetőség a megszakítás nélküli cellaváltásra.) Nem volt biztonságos, mivel a rádiótornyokon átjátszott hanghívásokat könnyű volt lehallgatni.
Érdekes, hogy az 1G-készülékekről érkező hívás minősége általában gyengébb volt, mint a 2G-s eszközöké, az analóg jel mégis nagyobb távolságot tudott teljesíteni. Ennek oka, hogy az analóg jel sima görbével rendelkezik, míg a digitális jel szögletessel. Míg a körülmények romlásával az 1G-s készülékről indított hívás hangminősége fokozatosan romlott a beszélgetés során, a 2G-s telefonról érkező hívás teljesen meghiúsult.
A második generációs cellás távközlési hálózatokat 1991-ben a Radiolinja, egy finn GSM-szolgáltató hozta kereskedelmi forgalomba. Ez volt az első digitális technológia. A letöltési sebessége 100 Kbps. A SIM- (Subscriber Identity Module) kártya is a GSM hozadéka. A 900 MHz és 1800 MHz frekvenciákat használta. A GSM-szolgáltatást ma több mint kétmilliárd ember használja több mint 212 országban.
A 2G előnyeként megemlítendő, hogy a digitális jelek kevésbé merítik az akkumulátort. Jobb volt a beszélgetés hangminősége, mivel a digitális kódolás javítja a hang tisztaságát és csökkenti a vonal zaját. A digitális adatszolgáltatás használata segíti a mobilhálózat-üzemeltetőket abban, hogy rövid üzenetszolgáltatást vezessenek be a mobiltelefonokon keresztül. Emellett a digitális titkosítás titoktartást és biztonságot nyújt az adat- és hanghívások számára.
A 2G-nél említendő meg a 2.5 G szabvány, vagyis a GPRS (General Packet Radio Service), ami lehetővé tette a multimédiás tartalmak küldését. A Westel 2002. április 18-án indította útjára Magyarországon az MMS- (multimédia üzenet) szolgáltatást, a világon elsőként.
Harmadik generáció (3G)
Az első kereskedelmi forgalom előtti 3G-hálózatot Japán indította útjára, a felhasználókhoz 2003-ban jutott el a hongkongi Hutchison Telecommunications révén. A letöltési sebesség már 8 Mbps, és a 2 GHz-es frekvenciát használja. A 3G-technológiákkal a hálózatüzemeltetők fejlettebb szolgáltatásokat kínálhattak nagyobb hálózati kapacitás mellett. A szolgáltatások magukban foglalják már a videóhívásokat és a széles sávú vezeték nélküli adatok továbbítását.
A további szolgáltatások közé tartoznak a HSPA adatátviteli képességek, amelyek kibővítik és javítják a meglévő UMTS (Universal Mobile Telecommunications System) teljesítményét.
A negyedik generáció (4G)
A 4G fejlesztésének háttere a nagy adatátviteli sebesség, egy átfogó internet-infrastruktúra, nagy kapacitás és a nyílt internetes szabványok használatára irányuló igény volt. 2009-ben, Oslóban és Stockholmban a világon elsőként indított el nyilvános LTE- (Long Term Evolution) szolgáltatást a TeliaSonera, amivel már HD multimédiás tartalmak megosztását is lehetővé tette a hálózaton keresztül.
A letöltési sebesség mobilkörnyezetben 100 Mbps, és 1800 MHz-es frekvenciát használ. LTE-szolgáltatás elsőként 2012. január 1-től volt elérhető a T-Mobile-nál.
A következő generáció, az 5G
Az 5G létrehozásával az a cél, hogy az összes telekommunikációs szolgáltató összefogásával egy olyan globális hálózat jöjjön létre – a jelenleg sok kicsi beolvasztása mellett –, amely a Föld bármely részén lefedettséget biztosít. Az 5G régiónként más-más frekvenciatartományban fog működni a régi frekvenciák megtartásával, hogy a már meglévő rendszerek is használhatók legyenek.
Az 5G 1 és 10 Gbps sebességre lesz képes, de a legjelentősebb változás az elérési idő minimalizálásában érhető tetten. Gyakorlatilag valós időben képes információt közvetíteni, ami hatalmas változást fog eredményezni az élet minden területén, lehetővé téve a még soha nem tapasztalt nagy sebességű és mennyiségű .. folytatás
