Teller Ede,

„a hidrogénbomba atyja” és az atomenergia békés felhasználásának világhírű pártolója

Teller Ede, angolosan: Edward Teller (Budapest, 1908. január 15. – Stanford, Kalifornia, 2003. szeptember 9.) magyar–amerikai atomfizikus, aki élete jelentős részét az Amerikai Egyesült Államokban élte le, és sikereit is főként ott érte el.

Teller az Osztrák–Magyar  Monarchiában született, Budapesten. Apja Teller Miksa, jó nevű ügyvéd.

A négyéves Mellinger-féle elemi iskola elvégzése után szüleinek dönteniük kellett, hol tanuljon tovább.

Két középiskolára is gondoltak: a pesti Piarista Gimnáziumra, de ott a tanulónak kereszténynek kellett lennie, és a Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnáziumra.

Tanulmányait 1917-ben a „Mintagimnáziumban” (a mai ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskolában, akkor még Budapesti Magyar Királyi Középiskolai Tanárképző) kezdte, ahol 1925-ben jeles eredménnyel érettségizett ugyanott, ahol (Lord) Balogh Tamás, (Lord) Káldor Miklós, Kármán Tódor, Kürti Miklós, Lax Péter, Polányi Mihály, Kálmán Mór is diák volt. Még Budapesten ismerkedett össze későbbi „marslakó” barátaival: Neumann Jánossal, Szilárd Leóval, Wigner Jenővel.

Azt vallotta később, hogy tudományos sikereit annak köszönheti, hogy a magyar nyelv az anyanyelve, máskülönben „csak középszintű középiskolai tanár” lett volna belőle. Nyelvünk gyakran logikafejlesztő eszköznek bizonyul. Balázs Nándor fizikus is hasonló véleményen volt.

A matematika iránt érdeklődött, de apja azt tanácsolta neki, hogy praktikusabb irányt válasszon, így állapodtak meg a vegyészmérnökségben. Beiratkozott a Királyi József Műegyetemre, de miután 1926. január 2-án engedélyt kapott rá, elhagyta az országot, abban a hitben, hogy Németország mentesebb lesz az antiszemitizmustól, mint a Horthy-korszak Magyarországa a numerus clausus törvényét követően.

Legismertebb a hidrogénbomba-kutatásokban való aktív részvétele, emiatt mint „a hidrogénbomba atyja” vált közismertté.

1939-ben a Gamow és Teller által szervezett washingtoni elméleti fizikai konferencián jelentette be Niels Bohr a maghasadás felfedezését. Teller ekkor New Yorkban, a Columbia Egyetemen dolgozott, ahol Szilárd Leó is.

Mivel Szilárd nem tudott autót vezetni, ő vitte el Einsteinhez, hogy egy Roosevelt elnökhöz írt levelet mutasson neki, ami azután Einstein–Szilárd-levélként vált ismertté.

Az 1941. december 7-i Pearl Harbor-i támadás után felgyorsultak az események.

Teller Chicagóban Enrico Fermi olasz fizikus mellett dolgozott az első atomreaktor megépítésén. Itt mondta el neki Fermi azt az ötletét, hogy atombombával termonukleáris fúziót lehetne beindítani. Teller ezután kezdett gondolkodni a szuperbombán.
A chicagói reaktor (1942) sikeres decemberi beindítása után meghívták a Manhattan tervbe.

1945-ben tagja, 1947-től elnöke a Reaktorbiztonsági Bizottságnak.

Felismerte az urán-grafit-víz típusú reaktorok veszélyforrását (pozitív üregtényező), és sikerült leállíttatnia az USA-ban az olyan grafitos reaktorok működtetését, mint amilyen például később a csernobili erőmű lett. (Csernobilban többek között a pozitív üregtényező vezetett a katasztrófához.)

Részt vett az inherensen biztonságos (bolondbiztos) TRIGA reaktorok kifejlesztésében.
1952-ben a Los Alamosszal elégedetlen Teller kezdeményezésére is létrehozták a kaliforniai Lawrence Livermore Nemzeti Laboratóriumot, aminek egy időre igazgatója lett. Stanislav Ulam módosításával (deutérium helyett deutérium és trícium keveréke), 1952-ben végrehajtották az első sikeres hidrogénbomba-kísérletet.
Szülei és Emmi nővére Magyarországon maradtak.

Nővérének férje és édesanyjának bátyja 1944-ben a holokauszt áldozatai lettek, a többiek a pesti gettóban érték meg a felszabadulást.

Édesapja 1950-ben meghalt, édesanyját, nővérét és unokaöccsét 1951-ben kitelepítették Tállyára, ahonnan másfél év múlva térhettek vissza Pestre, de lakásukat közben elvették. Unokaöccse 1956-ban elhagyta az országot.

Szilárd Leó 1958-ban rá akarta venni, menjen el Moszkvába vele a Pugwash Konferenciára, hogy beszélhessenek a szovjet atomfizikusokkal a nukleáris leszerelésről. Ő azonban elutasította, rokonai magyarországi fenyegetettségére hivatkozva.

Ezt Szilárd elmondta Moszkvában a szovjeteknek és a magyar küldöttnek, Jánossy Lajosnak is, mint abszurd dolgot.

Három hét múlva édesanyja és nővére megkapta az útlevelet és találkozhatott Tellerrel San Franciscóban.

Szilárd levélben köszönte meg Jánossynak a közbenjárását.
1962-ben John Fitzgerald Kennedy elnöktől átvehette az Enrico Fermi-díjat a kémia és a fizika terén elért eredményei, a termonukleáris kutatásban játszott vezető szerepe és a nemzetbiztonság erősítése terén végzett munkájának elismeréseként.

A Reagan-Gorbacsov puhatolózások idején Reagant határozottan biztatta, ne engedjen a csillagháború kérdésében, mert a szovjeteknek nincs ilyen elektronikájuk.
1936 után 1990-ben járt újra Magyarországon és utána minden évben hazalátogatott, s az atomenergia békés felhasználásának világhírű pártolójaként, egy ízben a Paksi atomerőműbe is, ahol - széles körű műveltségét bizonyítandó - az Energetikai Főiskola auditóriumában, zongorán Mozartot játszott a hallgatóságának.

1994. április 23-án Göncz Árpád köztársasági elnöktől átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrendet. 1997-ben megkapta az akkor elsőként kiosztott Magyarság Hírnevéért kitüntetést. Az Első Orbán-kormány idején az első Corvin-lánc-birtokosok egyike lett .. folytatás

kezdőlap