Verancsics Faustus,a kocsik rugós alátámasztása, tengerfenéki markológép, szél- és vízimalmok, a "libegő" és a lánc-híd szerkezetének kitalálója. |
|
Verancsics Faustus, vagy Verancsics Fausztusz OSPPE (olaszul: Fausto Veranzio; latinul: Faustus Verantius; Vrančić, Faust; olykor Verancsics János), (Šibenik, 1540 vagy 1551 – Velence, 1617. február 27.) neves dalmát család sarja, horvát történetíró, humanista tudós, csanádi püspök 1598-tól 1608-ig. Nagybátyja, Verancsics Antal esztergomi érsek volt. Életének és tevékenységének jelentős része Magyarországhoz kötődik. 1616-ban Velencében jelentette meg egyszerre két könyvét: bölcseleti munkáját, a Logica novát (Új logika), valamint a találmányainak vázlatos leírását és rajzait tartalmazó Machinae novae-t (Új gépek). Ez a munkája széles érdeklődési körről tanúskodik, hiszen kiterjed a hídépítés és a szállítóeszközök, a haditechnika, a mezőgazdaság és a kézműves ipar különböző területeire. Ismereteit saját tapasztalataiból és az ekkortájt kéziratban terjesztett munkákból egyaránt meríthette, talán Leonardo da Vinci néhány hasonló találmányát is ismerhette. Újításainak egy része nem mondható teljesen eredetinek; lehet, hogy a rajzok nem is saját, hanem egyik barátjának kezétől valók, mindez azonban semmit nem von le műve tudománytörténeti értékéből. Verancsics a kor technikáját olyan új megoldásokkal és eredeti találmányokkal is gazdagította, melyek később széles körben elterjedtek. Nála jelent meg a szélturbina legkorábbi megfogalmazása, elsőként alkalmazta a kocsi vaspántokból álló, rugós alátámasztását és nála látható az ejtőernyő egyik legkorábbi, részletes ábrázolása (Leonardo de Vincié mellett). Eredeti gondolkodásmódjának bizonyítékai a tengerfenék kotrására változó vízmélységeknél is alkalmazható markológép, a különböző megoldású szél- és vízimalmok, köztük egy ár-apály működtetésű vízimalom, a mai „libegő” ősének tekinthető szerkezet vagy éppen a lánc-híd. Találmányainak rajzai négy évszázad távolából is egyértelműek, jól érthetők. Könyvét és a benne szereplő szerkezeteket szabadalmi oltalom alá helyezte (kiváltságlevelet szerzett), ami azt mutatja, hogy tisztában volt munkájának igazi értékével. Technikai kérdésekkel foglalkozó munkája mellett számos más területen, így a logikában, a történetírásban (Dalmácia története, a szlávok őstörténetéről) is maradandó értékeket hozott létre. Az általános latinnyelvűség korában kiemelkedő jelentőségű az 5400 szavas ötnyelvű (latin, magyar, olasz, német, horvát) szótára (1595). Személyét mint a közép-európai humanizmus egyik tudós polihisztorát tartja nyilván a magyar tudománytörténet, mint magyar főpapot pedig a magyar katolikus egyházegyháztörténete .. folytatás |
