A honvágy tíz jele

forrás - hataratkelo.blog

Valamivel több, mint két év nem kevés idő az ember életében, külföldön élve meg pláne nem. Ennyi idő után az ember már bőven elkezd beilleszkedni. A mai szerző, Angersin úgy került külföldre, hogy meglátott egy álláshirdetés, amire felkapta a fejét. Tulajdonképpen nem gondolta teljesen komolyan, de behívták interjúra, majd nem sokkal később kihívták Norvégiába körülnézni. Kicsit még gondolkodott, aztán belevágott a párjával együtt. Mai írása azonban nem erről, hanem a honvágyról szól, ami két (három, négy, sok…) év után is elfogja az embert.
„Miért éppen Skandinávia?

Örökzöld fenyvesek, végtelenbe nyúló fjordok, derékig érő hó. Pár éve nekem is ez ugrott be elsőre. Aztán jött egy ígéretes álláslehetőség. Pont szakmába vágó, ráadásul fiatal vagyok, a lendület is megvan. Miért is ne?

Rövid gondolkodási idő után belevágtam. A búcsúzás egész könnyen ment, mivel az izgalom és a kalandvágy átvette a szomorkodás helyét. Fogtam az újonnan kapott bőröndöm és életemben először repülőre ültem.

Hát így kezdődött.

Életemben nem láttam még ennyi havat! De nem is lapátoltam… Eltelt az első félév, lassan megbarátkoztam a zord időjárás kihívásaival. Eltelt a második, egyre jobban ment a nyelvtanulás.

Mindig volt mit tanulni, felfedezni, kipróbálni, megoldani. Nem csak az országról és lakóiról, hanem saját magamról is.

Aztán elkezdett feltűnni a szociális életem hiánya. A barátkozás külföldön ezerszer több energiát és szervezést igényel, mint egy megszokott, anyanyelvi környezetben.

A hazautazások voltak az igazi kikapcsolódást jelentő nyaralások. A közösségi tankolás, a motiváció gyűjtögetése a visszatéréshez.

Ausztrália, napsütéstől a honvágyig

Kevesebb honvágy, több magány?

A honvágy nem kudarc, avagy kit csap be a közösségi média

A komfortzóna-elhagyás mesterévé váltam. Egy dolog azonban újra meg újra visszatér. Honnal kezdődik.

A honvágy jelei

Vannak elég egyértelmű jelei annak, ha az embernek honvágya van. Hiába próbálja titkolni, akár maga elől is, előbb-utóbb muszáj szembesülni a ténnyel. Aztán kezdeni vele valamit.

Nálam most jött el ez a pont. Te is itt tarthatsz, ha például…

1. DTK Elviszlek magammal c. műsorát lényegében Budapest miatt követed. Valószínűleg te vagy az egyetlen. Még a Moszkva teret is szépnek látod. (A felújítás előtt is.)

2. Gyűjtöd a magyar nyelvű feliratokat, hirdetéseket. Ujjongással fogadod, ha találsz valamit, ami Made in Hungary. És meg is könnyezed.

3. Néha, mikor arcodon érzed a téli napsütés égető erejét, lehunyod a szemed és azt képzeled, a mediterrán Magyarországra utaztál, a lábadat pedig a Balaton vize nyaldossa.

4. Van zsákodban minden jó… A bőröndödben több helyet foglal el a pirospaprika, a mák és a túrórudi gyűjteményed, mint az összes többi ruhád. A könyvekről nem is beszélve.

5. Ugyan idáig nem hallottad Tóth Ivett korcsolyázó nevét (shame on me), most az összes fellelhető videóját bepótolod. Kétszer.

6. Nézed az egyébként nem túl izgalmas sporteseményeket is. Büszkeség. Sírás. Libabőr.

7. Párszor, ismétlem párszor elfelejtesz egy magyar szót. Esetleg nem vagy biztos benne, hogy hogyan használják. Mindeközben rettenetesen érzed magad.

8. A blogodban létrehozol egy újabb kategóriát „magyar” néven.

9. Hiányzik a hazád. Koszosan is. Az összes nehézségével, problémájával együtt.

10. Különösebb erőfeszítés nélkül létrehozol egy 10-es listát…

De hát nincs ezzel semmi gond.

Hol érzed, hol nem. Hol fáj, hol kevésbé.

Mindenesetre ott van.”

folytatás

kezdőlap