|
|
Fantáziavilág és a valóság kapcsolata |
|
Ebben a cikkben arról lesz szó, hogy a fantázia, a képzelet világa hogyan befolyásolhatja valóságunkat, és bírhat egyszersmind teremtő vagy pusztító erővel életmódunkra, világunkra, és megéléseinkre egyaránt. A képzeletünk gyerekkorunkban nagyon erős. Ekkor még nem érzünk határt valóság és fantázia között, és azt képzeljük, bármi elérhető, megvalósítható. Ezt a képzelőerőt korlátozza be aztán később a realitásérzék. Megtanuljuk, hogy minden nem lehetséges, és vannak korlátok, határok, amelyeket nem lehet túllépni. Ez természetes is így, viszont itt léphet be a képzelet első nem megfelelő használata: Az, amikor egyáltalán nem használjuk. Ha az ember kiábrándul a valóságból, elveszítheti az életörömöt is, és akkor nem lesz kedve azon töprengeni, vajon hogyan vizualizálhatna magának egy szebb jövőt. Ez azért probléma, mert így saját magától veszi el a kellemesebb megélések lehetőségét. Érdemes foglalkoznunk magunkkal, ha azt érezzük: másoktól várunk megoldásokat életünk felmerülő nehézségeire, és ennek valódi oka, hogy nem tudjuk elképzelni, hogy mit lehetne tenni. Ilyenkor érdemes lehet megtanulni, és újra megszeretni a fantáziálást. Ez ugyanis az alapja annak, hogy az ember később más élethelyzeteket teremtsen az életébe, mint amivel jelenleg rendelkezik. A másik nem megfelelő módja a képzelet használatának az, amikor az ember annyira benne él a vágyaiban, álmaiban, hogy nem is figyel igazán arra, hogy mi a valóság, mi veszi körül. Ez akkor jelentkezik, ha felnőve a realitásérzék nem erősödik meg. Ha azt érezzük, hogy folyton csak a könyveinket bújjuk vagy sorozatokban élünk, és a mindennapok során sem arra figyelünk, ami körülvesz, és valahol máshol járunk, akkor bizony előfordulhat, hogy (egy kicsit) álomvilágban élünk. Egyrészről nagyon is vonzó ebben élni, viszont ez is meggátolja, hogy az ember a valóságban alakítsa a körülményeit olyanná, mint ahogy az álmaiban is megjelenik. Mit lehet tenni, ha az ember jól akarja használni a fantáziáját, a képzelőerejét? Ezt úgy lehet megtenni, ha akkor merülünk bele a fantáziálásba, amikor a jövőnk megvalósításán akarunk munkálkodni, minden más alkalommal pedig figyeljük a jelent .. |
