Mit eszik a magyar, ha szegény? |
A szegénység nem csak arról szól, hogy kevés a pénzed. Mindent másképp csinálsz, még ételt is alapvetően mást eszel,és másképp, mint egy jobb módban lévő ember. Kezdjük azzal, hogy hányszor? Ezen a téren nincs különösebb eltérés, nagyrészt szokástól függ, hisz vacsorára egy szelet kenyér zsírral - vagy margarinnal, abból is az olcsóbb fajta - esetleg kisütött csirkebőr zsírjával simán megoldható. Vagy a házban általában található minimális zsiradék, és búzadara. Rá pedig gyéren kristálycukor. Ebből össze lehet rittyenteni egy kis pirított grízt, ami - persze főzve, nem simán - ha éhes az ember, mennyei kajának tűnik még így is. Ha több a pénz, vagy van a kamrában mondjuk egy kis szilvalekvár, finom, harmonikus kaja válik belőle. Ha nem is minden nap, de amikor csak lehet a tojás, tej is a reggelihez, vacsorához adódik. Reggel bundás kenyér, rántotta magában, vagy hagymával, nagy ritkán szalonnával, vagy esetleg kolbásszal,ami már úri flanc... :) este pedig jöhet a tejbegríz, tejberizs. A rizs a krumpli mellett amúgy is alapeledelnek számít szegény emberéknél. Egy kilóból sok van, és telik vele a pocak. Ugyanis ez a fő cél. A szegény ember nem az élvezetekért táplálkozik, hanem az életben maradásért. Ha nincs a háznál kenyér - mert bizony olyan is van - jöhet a kenyér készítés. Amiből válogathat emberünk az a magyar, és a cigány kenyér, a vakaró. Ha hirtelen kell valami harapni való, akkor nagy valószínűséggel az utóbbi győz, mivel lényegesen gyorsabban készül el, mint magyar társa. Kell hozzá liszt, víz, és szódabikarbóna. A hozzávalókat összegyúrják, dagasztják, de lényegesen rövidebb ideig, mint a számunkra megszokott harapni valót. A kész tésztából aztán - akár platon megsütve, vagy seprenyőben lángosként készül az illatos tésztaféle, ami nagyon kapós - főleg a téli estéken. Tehát a hasábburgonya - persze kézzel "aprítva", nem fagyasztottan vásárolva - csak nagyon-nagyon ritkán kerülhet asztalra, ami persze nem olyan nagy gond, hisz a szegény ember e nélkül is jóval több zsiradékot eszik, mint amire szükség lenne. Ennyire telik. Ha a gyerkőc iskolába jár, akkor jobb napokon bundás kenyeret, ha kevés a pénz, akkor ő is zsíros, vagy margarinos kenyeret visz magával. Ha van pénz levesre is, akkor persze az sem marhahúsból készül, jó esetben far-hátból, a húsos csont már luxus, kevés rajta a hús az árához képest. Ám az általánosak a krumpliból, babból, sárgaborsóból készült levesek, főzelékek. Ezek töltik a hasat, nem marad éhes a száj. Ha más nincs, de tojás még igen, akkor kerülhet rá tükörtojás, vagy tojáslepény. Levesként jól megállja a helyét, finom, és a gyerekek is nagyon szeretik a görcsös galuskát, ennek íze legjobban talán a lebbencs leveshez hasonlít. Alapanyagai is ugyanazok, csak "pepitában". De ott a cinke is, ami - ha van rá pár kanál tejföl, egy kis szalonna is apróra vágva, megpirítva - mennyei eledelnek számít tehetősebb körökben is. Aztán ott a száraz rétes, vagy más néven rongyos rétes. Ennek két változata ismert, a krumplival készült, és a másik, amiben még az sincs. Csak liszt és víz. Természetesen egy pici sóval. Olajban, vagy zsírban kisütve. Ha valaki nagyon szegény sokszor még a kész tésztára sem futja /az amúgy is sima tojás nélküli lenne/, elkészíti saját maga, ami persze egyáltalán nem gond, mert lényegesen finomabb is, mint bolti párja. Ha gyerek van, a szülők az almát - ami még talán a legolcsóbb - megpróbálják viszonylag rendszerességgel beszerezni. De ha élelemre is alig van pénz, a gyümölcsön, és a zöldségen tudnak leghamarabb takarékoskodni. Azoké a napoké, amikor "kirúgnak a hámból". Lehet persze érvelni, hogy amúgy sem egészséges, nem sokat vesztenek, de más az: önállóan dönteni arról, hogy ezeket a dolgokat - ilyen-olyan oknál fogva - mellőzöm, és megint más az a helyzet, amikor nem vehetem meg. Ilyenkor jön az ácsingózás, a vágyakozás a megvásárolhatatlanra. És ha pénzhez jutsz, akkor - ha a legkisebbet is - de megveszed. Mert kell. Kell ahhoz, hogy érezd valakinek magad. Ha egy pillanatig is. Lehet belőle leves, főzelék, párolt, aztán ott a finom káposztás tészta, lucskos, és a töltött, ami még pulyka darált hússal - tömlős, fagyasztott, és nagyon olcsó - is csak ünnepi eledelként kerülhet az asztalra. Ebből készül mélyszegénységben a fasírt is. Finom, jól fűszerezve meg lehet csinálni ínycsiklandozóra, jó sok kenyérrel megturbózva, mert másképp gyorsan elfogy - csak hát hamar éhes lesz utána az ember, hisz viszonylag könnyen emészthető .. folytatás |