Ne legyél főnök! Légy vezető! |
Főnöknek lenni nem nagy kunszt. Jó főnöknek, sőt, vezetőnek lenni, sokkal nagyobb érdem. A hatalmat úgy gyakorolni, hogy a beosztottak tiszteljenek minket, bízzanak bennünk, és lelkesen végezzék el feladataikat, az sok munkát, tanulást, önismeretet és empátiát igényel. Bizonyára sokan ismerik a híres képet, ami a boss és leader közti különbséget hivatott illusztrálni. Talán néhány vezetőnek még az irodája falán is megtalálható, és filozófiájának tekinti. De a legtöbb főnök csak elméleti síkon alkalmazza jól a Leader ismérveit. Mindenki találkozott már rossz vezetővel, rossz főnökkel, aki mellett a munka stressz volt, ha belépett az irodába megfagyott a levegő, akit a háta mögött mindenki elküldött melegebb tájakra. A vezető legalább annyira függ beosztottjaitól, mint azok őtőle, hisz munkájukkal alapozzák meg felettesük sikerét. Mik az alapvető különbségek a vezető és a főnök között? A főnökök elvárják a munkát, és közlik, hogy milyen retorziók várnak a kollégára, ha a követelések nem teljesülnek. Ha valami nem sikerül jól, hibást keresnek, és elvárják, hogy a munkatársak pontosan tudják, hogyan kell egy adott munkát elvégezni. Beosztottaik robotolásként élik meg a munkanapokat, ami nyomasztja, frusztrálja őket. Annak ellenére, hogy nem várják el, tiszteletnek örvendenek, mert jó példával járnak a beosztottak előtt. Az ő szavuk pedig a mi. Szépen hangzik és nem is túl bonyolultnak. De hogy érhető ez el? Önismereten múlik minden "Az a fajta vezető legyél, akit az emberek akkor is önként követnek, ha nincs rangja, vagy beosztása." - Brian Tracy Nem elég, ha egy jó szakember alá egy kisebb csapat és bőr forgószék kerül, hiteles és eredményes főnöknek lenni tudatosságot és munkát igényel. Sokak szerint jó vezetőnek születni kell, és vannak bizonyos személyiségtípusok, akik nem alkalmasak a feladatra. Egy másik nézőpont szerint viszont minden vezetői képesség megtanulható egy kis tudatossággal. A jó főnök kicsit pszichológus is, hiszen a beosztottak nagy része kellő távolságtartással szemléli a főnököt, az hiába tartja nyitva előttük ajtaját, kevesen merik kommunikálni a problémáikat, igényeiket. Képes kell, hogy legyen az alkalmazottaknak azt adni, amire szükségük van, és ez bizony nehéz feladat, mert sokszor nincs összhangba azzal, amire vágynak. Munkavállalói oldalról is szükség van szemléletváltásra, és bár sajnos ma már örülni kell annak is, ha az embernek munkája van, muszáj megfelelően kommunikálnunk problémáinkat, meglátásainkat a főnökünk felé, különben felőrölnek a munkanapok. Ahhoz, hogy napi 8 órát folyamatos feszültségben töltsünk el, túl rövid ez az élet. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindent bízzunk rájuk, de érezzék, hogy a szavuk mérvadó, iránymutató lehet. A jó leader meghatározza a célt, irányt mutat, és határidőt szab, de a célhoz vezető úton nem gyakorol folyamatos kontrollt. A szülő elmondja a kicsinek, hogy nem szabad ceruzát dugni a konnektorba, elmagyarázza miért nem, de nem áll folyton mellette, hogy figyelje minden mozdulatát. Viszont ha a gyermek keze közelít a veszélyes területhez, azonnal rácsap, és nem hagyja, hogy rosszat tegyen. Távolról vigyáz rá, de ha baj van, azonnal ott terem. Ehhez hasonlóan működik egy jó vezető is. Távolról gyakorol kontrollt a kollégák felett, de azok pontosan tudják, hogy számíthatnak rá, ő pedig figyeli, hogy szükségük van -e segítségre, jó-e az az út, amin járnak. Nem az a cél, hogy a kollégák teljesen önállóak legyenek, hanem az, hogy úgy érezzék, bizonyos fokig azok .. folytatás |